Sajnos nem tehetjük anélkül, hogy ne kényszerülnénk véleményalkotásra a komplex jelenségről. Leszögezzük tehát, kirekesztőek vagyunk! Igyekszünk kirekeszteni minden faji, nemi, vallási kirekesztő eszmét, tiszteletben tartani az emberi jogokat. Különösen manapság, a Közel-keleti exodus (2016) idején úgy tartjuk, a jövőbe vezető egyetlen járható út valamilyen formában a befogadás, az elfogadás; folyamatos számvetés, állandó megújulás. S most, hogy kiböktük, általánosságban mit gondolunk ezekről a kérdésekről, leszögezzük, a Hegedűs-ügyet itt és most, csak és kizárólag jogi, egyházjogi szempontból kívánjuk mérlegelni. Iustitia szemei bé vannak kötve. A cél nem szentesíti az eszközt; a kendőt letépkedni nem megengedhető.

Hegedűs

Azokat a sorozatos jogsértéseket, amiket az úgynevezett egyházi vezetés, az eljárás résztvevői elkövettek, és politikai baklövéseiket nem lehet szó nélkül hagyni. Végső soron ugyanis a református egyház alkotmányában rögzített önrendelkezése forog kockán. Ennek teoretikus változatát ecseteltem az Alkotmányt sért a református bíráskodás című blogbejegyzésben. Itt csak röviden. A Magyarországi Református Egyház alkotmánya kimondja az önkormányzati önrendelkezés jogát. Az igazgatás, a kormányzat alulról építkezik fölfele, úgynevezett zsinatpresbiteri egyház. A legmagasabb egység a gyülekezet, az egyházközség. Az egyházközségeket a presbitérium, laikus választott képviselők irányítják a lelkésszel. A területileg magasabb egyházi testületekbe, a megyei, kerületi és zsinati közgyűlésekbe közvetve vagy közvetlenül az egyházközségek delegáltjai ülnek. Ők hozzák a szabályokat, a törvényeket, amik persze az egyházközségekre is kötelező érvényűek. A törvények, rendeletek, határozatok végrehajtói megyei szinten az esperes, kerületi szinten a püspök. Más kérdés, hogy a püspökök és további végrehajtók, mi gondja volna az egyháznak saját alkotmányos eszméivel!, szép számmal alanyi jogon ott csücsülnek a zsinati közgyűlésben. A magasabb, megyei, kerületi, országos, tehát zsinati szintű végrehajtók a gyülekezetekre nézvést az egyházalkotmány azaz az önkormányzatiság logikájából következően csak annyiban bírnak, bírhatnak felügyeleti joggal, ellenőrizhetik, vajon végrehajtják-e a közgyűlési, zsinati rendelkezéseket. De ezzel a szabályozással is már korcsosult az alkotmányos alapeszme.

Nagyobb befolyást, hatalmat az önkormányzatiság megcsúfolására kreált bíráskodási törvény biztosít nekik.

Ezáltal ugyanis az egyházközségeknél magasabb szintű bíróságok elnökségében is helyet kapnak.

Steiner

Na, és akkor tényleg a Hegedűs-ügy, abból is konkrétan a Horthy-szoboravatás miatt rendezett, jól elnyújtott egyházjogi cirkusz. Az érintettekkel az ügyről nem konzultáltam, forrásaim kizárólag világi és egyházi sajtócikkek. Az ominózus eseményről többek között itt. http://24.hu/belfold/2013/11/03/sarga-csillag-all-szemben-horthyval-a-szabadsag-teren/  http://hvg.hu/nagyitas/20131103_Tobbszaz_ellentunteto_a_Horthyszobor_ava , http://parameter.sk/rovat/kulfold/2013/11/03/jobbik-horthy-szobrot-avatott-civilek-pedig-sarga-csillaggal-tiltakoztak ) olvashattok. Tömören. A Budapest Szabadság téri református templomban 2013 november 3-án ünnepi istentiszteletet tartottak, ifj. Hegedűs Loránt prédikált, utána a „tömeg” a templom elé vonult, és fölavatták Horthy Miklós szobrát. Az eseményen több száz tüntető jelent meg, őket és az ünneplőket rendőrök sorfala választotta el. 

Másnap a hvg.hu Horthy-szobor: református egyházi vezetőkhöz fordult az MSZP című cikkében így ír ( http://hvg.hu/itthon/20131104_Horthyszobor_reformatus_egyhazi_vezetokh ): „ A szocialista Steiner Pál arra kéri Bölcskei Gusztávot, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnökét és Szabó Istvánt, a Dunamelléki Református Egyházkerület vezetőjét, tegyenek meg mindent, hogy eltávolítsák Horthy Miklós kormányzó vasárnap felavatott mellszobrát a budapesti Szabadság téri református templom elől. Az MSZP-s politikus erről szóló, a két egyházi vezetőnek külön-külön címzett, azonos tartalmú nyílt levelét a párt sajtóosztálya hétfőn juttatta el az MTI-nek. Az V. kerület volt polgármestere szerint a szobor sérti a belvárosi és az ország valamennyi demokratájának méltóságát, annak felavatása felháborodást keltett.”

Bölcskei

Új idők jönnek? Tudunk-e még olyan esetről, amikor MSZP-s kezdeményezéssel dobbant együtt a református egyház vezetőinek szíve? Steiner viszont ugyancsak szarkazmusánál volt a levél megírásakor. Annak a Bölcskeinek címezte, aki maga Horthy-emléktáblát avatott Debrecenben szocialisták, a hitközség és civil közösségek tüntetése közepett bő egy évvel azelőtt. És aki „korábban Áder János köztársasági elnökkel együtt avatta fel a háborús bűnökért elítélt Wass Albert szobrát Debrecenben. Emellett támogatta, hogy a náci író, Nyírő József hamvait újratemessék Erdélyben. S amikor ez nem valósult meg, Bölcskei kijelentette: „Csillapítani kell azokat az ostoba indulatokat, amelyek megakadályozzák, hogy egy Erdélyben született írót szülőföldjén újra eltemessenek” – olvasható Majsai Tamás református lelkész, egyetemi tanár 168 órának adott interjújában ( http://m.168ora.hu/itthon/majsai-tamas-lelkesz-bolcskei-gusztav-egyhaz-horthy-szobor-120605.html ). A Horthy-emléktábla avatása miatt Majsai nyílt levelet írt Bölcskeinek, de választ nem kapott.

Bölcskei Hegedűs-ügyben tett nyilatkozatai non plus ultra:  "Bölcskei – az egyház legmagasabb méltósága, a zsinat elnöke –, szintén vizsgálatot kezdeményezett" (http://hvg.hu/itthon/20131114_Bolcskei_reformatus_Horthy_vita) A szintén szó arra utal, hogy Szabó István püspök fegyelmi eljárást harangozott be. Erre később térünk ki.

Bölcskei az ordító egér. Milyen vizsgálatot? Mármost hány vizsgálat indul ugyanabban az ügyben? Milyen hatósággal, jogosítvánnyal bír az ügyben Bölcskei?

Tovább: „Az egyház vezetője, a zsinat lelkészi elnöke a Magyar Református Egyház csütörtöki zsinati ülésén arra kérte az illetékes egyházkerületet, hogy a következő zsinati ülésen számoljanak be a Hegedűs Loránt ellen indított eljárásról, mint fogalmazott: „remélhetőleg az ügy elrendezéséről”.

A kérés etikátlan, eleget tenni neki törvénytelen, következésképp rontja az egyház hitelét, mert / és az evangélium szerinti tiszta erkölcsbe ütközik, a tisztséghez szükséges bizalmat megingatja – hogy csak néhány fegyelmi vétséget soroljunk a református egyház bíráskodásról szóló törvényéből (innen letölthető: http://reformatus.hu/mutat/7359/ ). A bírák nem nyilatkozhatnak folyamatban lévő ügyről. A bíróságok elnöksége (esperes, megyei gondnok) ki vannak zárva a tárgyalásról és a határozathozatalból (6.§ 3)) Mármost ki fogja törvénytelen módon tájékoztatni a kerületet (püspököt, kerületi gondnokot) az eljárásról és vállalja-e ezek közül bárki is, hogy az információt továbbadja a zsinat elnökének?  

Szabó

November 4-én a parameter.sk ezt írja ( http://parameter.sk/rovat/kulfold/2013/11/04/besokallt-dunamelleki-reformatus-egyhazkerulet-puspoke-horthy-szobor ) a Besokallt a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a Horthy-szobor avatásától című cikkben. „A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke fegyelmi vizsgálatot kezdeményez a Szabadság téri református templomban vasárnap történtek miatt - olvasható a Magyarországi Református Egyház hivatalos honlapján (a reformatus.hu. A szerk.). Szabó István püspök hétfőn közzétett nyilatkozatában (a Horthy-szobor avatására utalva) azt írta, hogy a történtekkel kapcsolatban az illetékes egyházmegye esperesét sürgősséggel fegyelmi felelősség megállapítására irányuló vizsgálatra kérte fel, "különös tekintettel arra, hogy ifj. Hegedűs Loránt magatartása megfelel-e" a lelkészekről szóló törvény egyes pontjainak, vagyis hogy "megtett-e mindent egyháza jó híréért, kerülte-e a megbotránkozást kiváltó magatartást, tartózkodott-e olyan tevékenységtől, amely megoszthatja egyháza közösségét". Közölte, a vizsgálat lefolytatásáig csak megütközését tudja kifejezni, "hogy egyházunk közfelfogását és korábbi megnyilatkozásait semmibe véve, a keresztyéni közösséget lejáratva a Szabadság téri református templomban provokatív politikai akciót szerveztek, amelynek politikai hasznát máris ki-ki maga láthatja, ám egyházunk tisztességének és a lelkipásztori szolgálat becsületének okozott kára beláthatatlan".”

Megjegyzések, kérdések.

Sürgősségi vizsgálat nincs, bizonyos igazgatási, választási ügyekben lehet soron kívüli eljárást kérni. Minden más esetnek határidőkkel szabályozott rendje van.

Az MRE bíráskodásról szóló 2000. évi I-es törvénye szerint (VI. rész, I. fejezet 35 § (1)) akár igazgatási, akár fegyelmi ügyet panaszra vagy hivatalból lehet kezdeményezni. Esetünkben a hivatal, úgyis mint első fokú bíróság az egyházmegye bírósága, nem Szabó püspök vagy Bölcskei lelkészi elnök. Szabó István nem kérheti fel az illetékes bíróságot fegyelmi eljárás lefolytatására, panaszt tehet a megyei bíróság elnökségénél (esperes, megyei gondnok). Ha fölkérte, és a fölkérésnek az esperes engedett, szolgalelkűségre vall. Kérdem én: tett-e panaszt Szabó? Ha igen, kapott-e értesítést arról, hogy panaszát (erre nyolc nap állt a panaszt befogadó egyházi szerv rendelkezésére) áttették a bíróság elnökségéhez (a 35. §. további bekezdései)? Ha betartják a rendet, úgy türelmesen ki kell várnia az eljárás eredményét, többek között a panasz kivizsgálásának eredményét, mert a bíróság elnöksége a panaszt akár megalapozatlannak is tekintheti, és ebben az esetben az ügy nem kerül bírósági szakaszba. Ha az elnökség a panaszt befogadja, tarthatja saját hatáskörben, és megintheti a panaszlottat, súlyosabb esetben a panaszt továbbadja a jogtanácsosnak, akinek az ügyet ki kell vizsgálnia, meg kell hallgatnia panaszost és panaszlottat, be kell szereznie a szükséges bizonyítékokat, tanúkat kell meghallgatnia. Ezután maga is javasolhatja, ha a panaszt nem tartja megalapozottnak, hogy ne tartsanak fegyelmi eljárást. Hivatalból indult eljárás menetrendje ugyanez.

­Akármelyik verziót választjuk, Szabó püspök, Bölcskei elnök vagy bárki más minden megelőlegzett ítélettel prejudikál, az eljárás koncepciózusságának gyanúját táplálja, személyi jogokat sérthet, bugris kapkodásával az egyház hitelét rontja. Mármost egyházi szolgák rágalmazása, nagy nyilvánosság előtti hamis vádaskodás fegyelmi vétségek (30§. h). Hegedűs panaszt tehetne egyházi bíróságon -  nyilván akkor tesz, ha elment az esze. Annak a bíróságnak az elnöke ugyanis, ahol akár Szabót, akár Bölcskeit bepanaszolhatná, ez egy vicc, Bölcskei maga. Esetleg bízhat abban is, hogy Bölcskei hivatalból eljár majd maga és Szabó ellen.

Még egy gondolatsor erejéig vissza kell térnünk magához az eljárás megindításához. Az Átlátszó egyik híradása szerint a szoboravatási ügyet Csepregi Botond, a reformatus.hu (akkori) főszerkesztője vitte a bíróság elé (https://atlatszo.hu/2014/10/10/se-kikopni-se-lenyelni-nem-tudja-ifj-hegedus-lorantot-a-reformatus-egyhaz). A Hegedűst végülis a szoboravatást megelőző istentiszteleten elmondott igehirdetése miatt 2015 október 20-án jogerősen, írásbeli megrovásban részesítő másodfokú bíróság, a Tiszáninneni Református Egyházkerület végzésének indoklási részében az áll, az eljárást Szabó püspök indította hivatalból (erről itt lehet olvasni, a végzés is megtekinthető: https://atlatszo.hu/2015/10/29/evtizedes-gyulolkodes-utan-hegedus-lorant-megkapta-az-elso-fegyelmijet-a-reformatus-egyhaztol/), a cikket, azanyjakrausz!, Csepregi Botond szerezte. Az indoklás így fogalmaz. „A Tiszáninneni Református Egyházkerület Bíróságának dr. Szathmáry Béla vezette eljáró tanácsa kimondta, hogy a kizárás nem forgott fenn az elsőfokon eljáró bíróság esetében, hiszen 2013 novemberében hivatalból indult eljárás Hegedűs ellen, így Szabó püspök eleve nem tekinthető panaszosnak. Mármost a püspöki hivatal igazgatási szinten nem fölöttese egy egyházközségnek. A bíráskodás szempontjából pedig csak másodfokon jár, járhat el egy lelkésszel szemben. Első fokon az egyetlen hivatal, ami eljárhat egy lelkésszel szemben a megyei bíróság. Az indoklásnak ez az érvelése tehát helytelen, feudális szolgaösztönön alapszik, sem az igazgatási, sem a bíráskodási törvénnyel nem kvadrál. 

A bíráskodási törvényben nincsenek olyan fegyelmi vétségek, amikre hivatkozva Szabó fegyelmi vizsgálatot sürget. Az egyház jó hírének megsértése helyett olyan van, hogy valaki az egyház hitelét rontja. De ezek merőben más fogalmak. Kélhet valakinek rossz híre hitelessége okán is. Jézusnak sem volt egyöntetűen jó híre, sőt…, hitelessége viszont itt és most, maradjunk abban, közömbös, mert nem volt református egyháztag.   Ha az istentisztelet, a szoboravatás a hívek legnagyobb egyetértésében zajlott - márpedig semmi nem szól ez ellen -, ha ők ebben semmi kifogásolni valót nem találtak, akkor mitől rontja az ünnepség az egyház jó hírét? A hívek az egyház, nem?! Vagy Szabó püspök volna az?

Az MRE bíráskodásról szóló törvénye preambuluma azt mondja, idézem:  „Az egyházi fegyelmezés mind tartalmában, mind módszereiben pásztori szolgálat is. A fegyelmezés célja az egyházi élet és szolgálat ékes és jó rendjének biztosítása (első Korintusi levél 14:40).” Hol van itt a pásztor?!! Az lenne talán, aki az esemény másnapján fenyegető nyilatkozatot tesz? Invitálta-e valaha is Hegedűst egy személyes, hogy úgy mondjam, testvéri elbeszélgetésre?

A jogerős végzés ismeretében pedig immár le lehet szögezni, az eljárást követelő és irgumburgum-odanyilatkozó egyházi vezetőknek illene megkövetniük Hegedűst: mindaz amivel vádolták, semmivé foszlott. Ha anno véleményt nyilvánítottak volna, de nem akarnak a nagy nyilvánosság előtt nagy dérrel-dúrral hősködni, fegyelmezni, a véleményüket a mai napig bátran fönntarthatnák.

Horváth

Szóljunk most már az egyházi jogtanácsosról. Önmagáért beszél, ha nem kért helyreigazítást, hogy ti. ő ebben az eljárásban az ügyész szerepét töltené be.  (http://hvg.hu/itthon/20140130_Horthyszobor_palastvesztest_kertek_Heged ): „Horváth György, a Budapest-Északi Református Egyházmegye jogtanácsosa – aki az ügyész szerepét tölti be az eljárásban – egyebek mellett azzal vádolta a történtek kapcsán Hegedűs Lórántot, hogy a zsinati határozattal szemben politikai rendezvényt tartott egy templomban.”  Láthatjuk immár, hogy illant el Steiner Pál kérése; segítsenek eltávolítani a Horthy mellszobrát. Elillant az már persze Szabó püspök megnyilvánulásából, mert a fő vád politikai propaganda lett, Bölcskei pedig diplomatikusan kerülgette néven nevezni a problémát, mert Horthy mellszobra és Horthy emléktáblája között politikailag vajmi kevés különbség van. Ha azt elítéli, evvel el kell tudnia számolni. Kutyaszorítóba kerül.

Kutyaszorítóba került, kerülhetett az egyházi jogtanácsos is, mert egyszeriben lemondott tisztéről, aztán visszamondott, beharangozta, megírta, de nem küldte el, majd megkövette azokat, akik miatt lemondott. Erról a cirkuszról itt olvashatsz: http://reformatus.hu/mutat/megtargyalja-hegedus-lorant-fegyelmi-ugyet-az-illetekes-birosag/. A reformatus.hu-ról idézett cikk ezen része minket azonban hidegen hagy, eljárásjogi szempontból viszont érdekesnek tartjuk. Az még rendben volna, hogy a világi sajtó nincs tisztában az egyházjogi szabályozással, azért az egyház hivatalos honlapján nem kellene szarvashibákat ejteni.

A cikk azt sugallja, a soron kívüli egyházi bíráskodáshoz képest isten malmai ezerrel pörögnek. Csaknem két hónappal a szoboravatás után, az év utolsó napján föllélegző felhangú írásban tudatja, mégis fel tud állni a bíróság, hogy soron kívül (sic) megtárgyalja Hegedűs ügyét. Mint mondtuk, fegyelmi ügyekben nincs soron kívüli eljárás. Ha volna, mennyi időbe telhet a nem soron kívüli ügyek tárgyalása?! Ez a soron kívüli ügy két hónap alatt jutott odáig, hogy egyáltalán összeállhat a bíróság, a végzésig csaknem két év. És nemcsak az újságíró Csepregi Botond, de maga a jogtanácsos sem tudja, hogy nincs soron kívüli eljárás? Egy, az egyházmegye vezetőségének írt levelében ő is soron kívüli eljárást emleget. A cikk idéz a levélből.

Az első tárgyalásra a hvg.hu-cikke (http://hvg.hu/itthon/20140130_Horthyszobor_palastvesztest_kertek_Heged) szerint január 30-án került sor. A reformatus.hu cikke szerint indítványával Horváth már decemberben előállt. A hvg azzal zárja a híradást, hogy az eljárást február 20-án folytatják tanúk meghallgatásával. Ebből adódik a kérdés, hogy a jogtanácsos tehát az előzetes eljárásban fölkutatta-e a bizonyítékokat? Meghallgatta-e a tanúkat? Ez elsősorban nem a bírósági eljárás része, hanem az előzetes vizsgálaté, amit egy elfogulatlan jogtanácsosnak kellene lefolytatnia úgy, hogy annak végén indítványt csak arra nézvést tesz (37, § (3)), szükség van-e vagy nincs szükség bírósági tárgyalásra. Ez annyit tesz, a jogtanácsos megalapozottnak tarthatja a panaszt a 30. § tizenegy vétsége egyike-másikában,  (nincs ember, ide értve a lelkészeket, akire valamelyik nem süthető rá), de sem az előzetes vizsgálat során, sem a bírósági eljárás szakaszában büntetési tételt nem kérhet, hisz a bizonyítás még hátra van, és az a bíróság dolga, a jogtanácsos csak az eljárás lezárultával tesz végindítványt (47. §), ami lehet felmentő is, mert a jogtanácsos nem ügyész. 

A kibic

Csepregi Botondról ejtettünk már szót. Egészen különleges szerep hárul rá a Hegedűs-üldözésben. Ehhez elég elolvasni a már idézett Átlátszó-cikkeket. Csepregiről az említett cikkekből az derül ki, mintha notóriusan Hegedűs nyomába eredt volna, venne részt eseményeken, amin Hegedűs fölszólal, megnyilvánul. Úgy tűnik, eltökélt szándéka fogást találni rajta. Semmi közöm hozzá, persze, szép és tartalmas életpálya. Hogy ezekről hol informál, hol szerzőként itt-ott beszámol, sikertelenségei mögött politikai összefogást sejtet, sikereit fölnagyítja, fölöttük látványos tort tart flekkdíjért – az azért átlátszó. S mit szól ehhöz az újságírói etika? Az evangélium szerinti tiszta erkölcsről nem is szólva! Bár ez utóbbitól nem kell tartani! Bíráskodásra teljesen alkalmatlan szemfényvesztő műfogalom. Még kurtábban fogalmazva: ilyen nincs.

discussurus