mint az alak Munch Sikoly című festményén, de egy hang nem jött ki a torkán. Pont ahogy az alakén sem a festményen. Mindenki megdermedt. Ösztönösen követték a tekintetét. Amint észrevették a riadalom okát, maguk is fölpattantak a helyükről. Szofi, aki a tűzhelytől kissé távolabb heverészett és szalonnabőrt rágcsált, éktelen ugatásba kezdett, aztán nyüszítve hátrálni kezdett. Pollux rögvest a kert legvégébe vágtatott, ott prüszkölt, fújtatott, toporgott-dobogott, járt föl-alá idegesen. Nyuszi páni félelemmel kerge rohangálásba kezdett, többször nagy puffanással-döngéssel nekiszaladt ólja falának. 

Kinek-kinek más és más érzés ült ki az arcára. A parázs és a Hold fényénél úgy látszott, bátyó levegő után kapkod, tesz néhány lépést a ház felé, hogy bemeneküljön, majd valamiért meggondolja magát, ott marad a hamvadó tűznél, mintha az valami védelmet biztosíthatna. Apja lába földbegyökerezett, arca eltorzul a halálfélelemtől, teljesen lebénult. Anyja, mintha egy stadion rajtvonalánál állna, a futók testtartását veszi föl, karjait is futásra emeli, tekintete egyszerre zavarodott, kiült rá a rettegés is, mégis elszántnak tűnik. Annie körbe-körbe pillantva görcsösen rángatózik, a pipaszárát rágja. Max és Sara egymás mellett állnak. Sara ajkain bamba mosoly játszik; bizonyára a rémület torzója. Max nyugodtnak tűnik, de aligha az, Sara keze után kap, megragadja, erősen szorítja ....