elinal a mezőre. Sara is kilép, arcába csap az eső, köpenyét tépkedi a szél. (…) Kilép a fészerből, elindul vissza a házba. Szorosan a fal mellett halad, fejét lehajtva védi arcát az esőtől, egyik kezében viszi a vödröket, a másik keze most szabad, a nyakánál összefogja a kapucnit. Elér a ház sarkáig, befordul. Leszegett tekintete két rongyos nadrágszárba, feslett bakancsba ütközik, fölkapja fejét, sötét tekintet mered vissza rá egy kámzsa alól, penge villanását látja, fölsikolt, ledermed, a világ elsötétül, lábaiból kiszáll minden erő, összeesik.